Az első napom az iskolában, furcsa volt számomra.
Igazából, nem történt semmi különös, azon a napon, csak megismertük egymást valamennyire a többiekkel. Furcsa volt látni a sok új embert, mindenki máshogy viselkedett, mint a gólyatáborban, azok, akik ott voltak.
Az első napon semmi sem történt, ami olyan fontos lenne, vagy említésre méltó, csak új környezet, új osztály, és új társaság... Meg szerintem nem is történhetett volna, hisz ez még csak az első nap volt az egész évből, és itt még senki sem mutatja ki a foga fehérjét, hogy milyen is valójából.
Őszintén szólva, teljesen megszoktam a régi osztályomat, és ez az osztály tökre más, itt nincsenek olyan jó barátaim (vagyis még nincsenek, de remélem majd lesznek), mint ott, és itt nem érzem magam, olyan jól, mint abban suliban, lehet hogy azért mert még nem ismerek senkit igazán... De azon a napon, csak azzal a pár lánnyal voltam, akikkel a gólyatáborban összebarátkoztam (Szilvi, Szonja, Réka), de az volt a baj, hogy ők németesek, én meg spanyolos vagyok, szóval tudtam, hogy alig fogunk találkozni, és ez így nagyon rossz érzés volt, mert bennük megbízom, és tényleg jól érzem magam, amikor velük vagyok.
A három osztályfőnöki óra, hamar eltelt és az egész nap is. Az órákon bemutatkozott mindenki, mesélt magáról valamit, (pl.: mit szeret, hol lakik, van-e testvére, van-e házi állata, melyik suliba járt, meg ilyenek,) de ez az egy nap alatt nem lehet megismerni egymást jól. Ezért számomra inkább az első pár hét volt furcsa, mert a barátságok, nem rögtön az első nap, hanem később szövődnek.
De, persze ezek mellett, izgultam, hogy be fognak-e fogadni, hogy elfogadnak-e olyannak, amilyen vagyok, meg hogy lesznek-e barátaim, lesznek-e olyan emberek, akiket nem nagyon fogok színlelni, lesznek-e olyanok, akik utálni fognak, vagy nagyon szeretni?! Bár a gólyatáborban nagyon jól éreztem magam, mégsem nem akartam bemenni az első nap, azon filóztam, hogy "Mi lesz akkor, ha....?". Az úton az iskola felé végig ezen gondolkoztam, ezen törtem magam, végül, amikor megérkeztem, felszabadultabban éreztem magam. Ahhoz képest, hogy egy teljesen más társaságban, (pl.: a kedvenc helyemen, a parkban, hogy viselkedem, hogy érzem magam, hogy mit mondok...stb.) most az osztályban, mégis megrettentem, de nem tudom mitől. Talán attól a gondolattól, hogy "Ezekkel a gyerekekkel fogom eltölteni a következő 5 évet?", és "Ha már most az első nap nem vagyok szimpatikus nekik, akkor lehet, hogy később sem leszek az?"... Ezeken a dolgokon gondolkoztam egész nap.
De végül is, az első nap nem volt, olyan rémísztő, mint amilyennek én képzeltem el az úton, szerencsére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése