Az elmúlt félévem... nos, hát mondhatjuk úgyis, hogy izgalmasan, néha pár könnyel, de jól telt. Bár voltam nagyon fáradt, és teljesen erő nélkül, betegen, rossz kedvvel, nagyon magam alatt, de volt, mikor túl jól voltam, felpörögve, és nagyon boldogan, mosolyogva, röhögve. :D
Szerintem, mint mindenki más életében voltak egy aránt jó is, meg rossz napjaim is.
A tanulás terén nem mondanám, hogy meg vagyok elégedve az eredményemmel, mert tudom, hogy némelyik tantárgyból lehettem volna jobb is, csak sajnos a lustaság eluralkodik rajtam, meg még más befolyásoló tényezők. De persze volt olyan tantárgy, amiből nem is reméltem volna, hogy ilyen jó lesz. Sajnos ilyenekből kevés volt, de néha a kevés is jó, mint a semmi. :DD
Nekem ez a félév sok új dolgot hozott, ilyen például az új osztályom. Nagyon szeretem, de vannak napok, mikor ki nem állhatok ide járni, se az osztályba, se az iskolába. De szerncsére ilyen napokból elég kevés van. :DD De nem csak az új osztályra, hanem új barátokra, új ismerősökre, új tantárgyakra, új életre és nagy megváltozásra tettem szert.
Leírni, hogy pontosan milyen volt az első félévem nem lehet, mert annyi minden történt velem, hogy a legtöbbre nem mlékszem, de nagyon sok jó. Ennek örülök. :) Majd, ha még eszembe jutt valami az elöző félévről, akkor bővitem ezt a bejegyzést...
2008. február 9., szombat
2008. február 7., csütörtök
Nézőpont
1. Mit gondolsz magadról?
Hogy mit gondolok? Először is, az erősségeim talán azok, hogy kedves vagyok, megértő, mindenkit meghallgatok, végig hallgatok, és mindent megtennék a barátaimért és a családomért. Még ha éjfélkor, vagy hajnali kettő körül hívna fel a húgom, vagy az egyik barátom, akkor is kimennék érte, bárhol is van, vagy csak elmennék beszélgetni vele, ha szüksége van rá... mert tudom, hogy némelyikük is megtenné ugyanezt értem, és ez számomra nagy megtiszteltetés és ajándék. Még talán annyi a jó bennem, hogy jó ember ismerő vagyok és gyors a felfogásom, új hirtelen helyzetekben. Jó a memoriám, ezt nem tudom leírni, hogy, hogy értem, de sokan mondják, hogy különleges aggyal születtem. : nem hiszek nekik:)
Mi a rossz bennem:
Az, hogy mások szerint nagyon bunkó tudok lenni, ha valakit nem szeretek, nem kedvelek. Nagyon makacsa vagyok, a saját fejem után megyek, még ha nem is kéne. Muindig elkések majdnem mindenhonnan, ez arra utal, hogy nincs időérzékem. A koncertáró képességem néha csődöt mond unalmas órák közben, és akkor neki állok firkálni a kezem, vagy tele rajzolni a füzetem mindenféle baromsággal:D Nem vagyok valami kreatív típus, de van amihez értek ezen a téren. A barátikörömben szeretek a középpontban lenni, de viszont így osztály előtt, vagy új társaság előtt nagyon visszahúzodok, csendes, nem beszédes leszek, mint régen voltam. Zene fanatikus vagyok, nem telne el egy nap amikor nem hallgatnám meg az mp4-en negyedét, vagy egy számot. Nem vagyok elég nyílt mások felé. Nem lehet engem kiismerni normálisan, mert mindig a kedvemtől függöen cselekszem más-más heéyzetekben.
Hogy hogyan kell bánni velem?
Nem kell parancsolgatni, utasítani, hogy csináld, ezt csináld azt. Nem bírom, hogyha valaki uralkodni akar/próbál felettem. Nem kell állandóan szídni, hogy ez így nem jó, nem így kellett volna csinálni, ez így nem ér semmit. Mert ez még jobban rombolja az önbizalmamat, amiből így sincs sok, még ez a baj meggam, hogy mindig magamban keresem a hibákat, és mindig más akarok lenni, mint amilyen vagyok. Sok dologban szeretnék változtatni magamon, az első talán az lenne, hogy megnővelném az önbizalmamat, és nem lennék ilyen gyanakvó minden emberrel szemben, és nem lennék ennyire előítéletes. :)
Hogy milyen szeretnék lenni, azt én sem tudom. Csak nem olyan, mint most vagyok. Vagyis változtatni magamon nem nem akarok, hanem nem tudok. Bár néha nincs kedvem, de máskor szívesen lennék egy másik ember, aki nem olyan, mint amilyen én vagyok.
Mi a különleges bennem?
Szerintem az, hogy minden a hangulatomtól függ. Ezt úgy értem, hogy ha plédául rosszkedvem van, és éppen beszélek a legjobb barátnőimmal, akkor képes vagyok leoltani őket, és nekik esni az első rossz szónál, de ez is attól függ, hogy mitől van rosszkedvem és, hogy mennyire rossz. És még az, hogy nincs belőlem még egy a világon:D:D Ezért vagyok különleges egy szempontból. Másból szerintem nem nagyon.
2. Hogy milyennek láthat a családom? Hmmm...erre szerintem nem tudok választ adni, de megpróbálok. Ezt tőlük kell megkérdezni, mert nem látok a fejükbe, és nem tudom olvasni a gondolataikat. Ha tudnék, akkor sem tudnék pontos válasz adni erre a kérdésre. Ezt csak ők tudják, hogy milyennek látnak.
3. A barátaim sokszor őszinték velem a viselkedésem terén, de sokszor ha kérdezem mi a baj velem, nem mondanak semmit, vagy csak nem akarnak megbántanni. A barátaimnak is meg van egy rólam alkotott vélaményük, ami szerintem jó is meg rossz is. Szerintem a családom is így van velem...
Hogy mit gondolok? Először is, az erősségeim talán azok, hogy kedves vagyok, megértő, mindenkit meghallgatok, végig hallgatok, és mindent megtennék a barátaimért és a családomért. Még ha éjfélkor, vagy hajnali kettő körül hívna fel a húgom, vagy az egyik barátom, akkor is kimennék érte, bárhol is van, vagy csak elmennék beszélgetni vele, ha szüksége van rá... mert tudom, hogy némelyikük is megtenné ugyanezt értem, és ez számomra nagy megtiszteltetés és ajándék. Még talán annyi a jó bennem, hogy jó ember ismerő vagyok és gyors a felfogásom, új hirtelen helyzetekben. Jó a memoriám, ezt nem tudom leírni, hogy, hogy értem, de sokan mondják, hogy különleges aggyal születtem. : nem hiszek nekik:)
Mi a rossz bennem:
Az, hogy mások szerint nagyon bunkó tudok lenni, ha valakit nem szeretek, nem kedvelek. Nagyon makacsa vagyok, a saját fejem után megyek, még ha nem is kéne. Muindig elkések majdnem mindenhonnan, ez arra utal, hogy nincs időérzékem. A koncertáró képességem néha csődöt mond unalmas órák közben, és akkor neki állok firkálni a kezem, vagy tele rajzolni a füzetem mindenféle baromsággal:D Nem vagyok valami kreatív típus, de van amihez értek ezen a téren. A barátikörömben szeretek a középpontban lenni, de viszont így osztály előtt, vagy új társaság előtt nagyon visszahúzodok, csendes, nem beszédes leszek, mint régen voltam. Zene fanatikus vagyok, nem telne el egy nap amikor nem hallgatnám meg az mp4-en negyedét, vagy egy számot. Nem vagyok elég nyílt mások felé. Nem lehet engem kiismerni normálisan, mert mindig a kedvemtől függöen cselekszem más-más heéyzetekben.
Hogy hogyan kell bánni velem?
Nem kell parancsolgatni, utasítani, hogy csináld, ezt csináld azt. Nem bírom, hogyha valaki uralkodni akar/próbál felettem. Nem kell állandóan szídni, hogy ez így nem jó, nem így kellett volna csinálni, ez így nem ér semmit. Mert ez még jobban rombolja az önbizalmamat, amiből így sincs sok, még ez a baj meggam, hogy mindig magamban keresem a hibákat, és mindig más akarok lenni, mint amilyen vagyok. Sok dologban szeretnék változtatni magamon, az első talán az lenne, hogy megnővelném az önbizalmamat, és nem lennék ilyen gyanakvó minden emberrel szemben, és nem lennék ennyire előítéletes. :)
Hogy milyen szeretnék lenni, azt én sem tudom. Csak nem olyan, mint most vagyok. Vagyis változtatni magamon nem nem akarok, hanem nem tudok. Bár néha nincs kedvem, de máskor szívesen lennék egy másik ember, aki nem olyan, mint amilyen én vagyok.
Mi a különleges bennem?
Szerintem az, hogy minden a hangulatomtól függ. Ezt úgy értem, hogy ha plédául rosszkedvem van, és éppen beszélek a legjobb barátnőimmal, akkor képes vagyok leoltani őket, és nekik esni az első rossz szónál, de ez is attól függ, hogy mitől van rosszkedvem és, hogy mennyire rossz. És még az, hogy nincs belőlem még egy a világon:D:D Ezért vagyok különleges egy szempontból. Másból szerintem nem nagyon.
2. Hogy milyennek láthat a családom? Hmmm...erre szerintem nem tudok választ adni, de megpróbálok. Ezt tőlük kell megkérdezni, mert nem látok a fejükbe, és nem tudom olvasni a gondolataikat. Ha tudnék, akkor sem tudnék pontos válasz adni erre a kérdésre. Ezt csak ők tudják, hogy milyennek látnak.
3. A barátaim sokszor őszinték velem a viselkedésem terén, de sokszor ha kérdezem mi a baj velem, nem mondanak semmit, vagy csak nem akarnak megbántanni. A barátaimnak is meg van egy rólam alkotott vélaményük, ami szerintem jó is meg rossz is. Szerintem a családom is így van velem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
