boldogsag... az egyetlen olyan fogalom, amire az embereknek szukseguk van az eletben maradashoz? lehet vitatni.ketsegtelen, hogy nemcsak az kell... de(!) ha nem vagy boldog, de sok penzed van, mit er ugy az egesz?! az emberek nagytobbsege keres... lehet hogy a penzert fut mindenki, sot van aki ol erte, de nagyon sok boldogtalan.
mit er ugy minden, ha nem leled meg a sajat boldogsag kutadat? semmit? talan. de ki tudja... minden ember
masra vagyik. de a legtobb, talan arra, hogy boldog legyen egy szereto kozossegben... meg ha titkoljak is, en gondolom.
...nelkule szenvedsz. nem vagy valaki, senkinek erzed magad. ezt nem lehet alcazni... a legaljasabb ember, aki a boldogsagat csak szinleli, es hangoztatja mindenkinek, hogy: en boldog vagyok (igy is- enelkul is- mindig is az voltam)...kozben nem.
de miert?! miert csinalja ezt? azt akarja, hogy igy szeressuk? azzal, hogy nem on magat adja, nem o lesz az, akit megkedvelunk... ertheto ugy, hogy "megveszi" a baratsagunkat? barat az ilyen barat? talan igen.talan nem. nincs mindenre valasz. keptelenseg...szerintem.
2008. augusztus 25., hétfő
2008. június 12., csütörtök
Osztálykirándulás, hogy tervezem.
Szerintem legyen egyszer 2napos. Mert az ilyen osztálykirándulásokon, jobban összekovácsolódik az osztály, és jobban összeszokik, és új barátságok is szővödnek. :)
Például kimehetnénk egy kis campingbe sátrazni, vagy faházakba, valahol tópart mellett, vagy kisfolyó mellet. Lehetne este bográcsozni, nappal meg fürödni, és elmenni, vagy csak körbenézni a környéken.
Hát így nem sok mindent tudok írni, hogy milyen programok legyenek, mert most ötletem sincs, plusz még nem is tudok eltervezni egy osztálykirándulást... mert a végén egy katasztrófa lenne kirándulás helyett, és szerintem senki sem élvezné.:D
Például kimehetnénk egy kis campingbe sátrazni, vagy faházakba, valahol tópart mellett, vagy kisfolyó mellet. Lehetne este bográcsozni, nappal meg fürödni, és elmenni, vagy csak körbenézni a környéken.
Hát így nem sok mindent tudok írni, hogy milyen programok legyenek, mert most ötletem sincs, plusz még nem is tudok eltervezni egy osztálykirándulást... mert a végén egy katasztrófa lenne kirándulás helyett, és szerintem senki sem élvezné.:D
2008. június 5., csütörtök
Évvége közeledti hangulatom
Mondhatni, hogy boldog vagyok, meg szomorú is.
Boldog azért vagyok, mert ma jónapom volt, és mert jó lesz valamilyen szinten a nyár... új kalandok meg új, ismeretlen dolgok várnak rám... :)
De ha belegondolok, hogy 3hónap a barátaim, barátnőim, jelenlegi osztály nélkül, akkor ez a tény megijeszt, furcsa érzést kelt bennem. Talán elszomorít.
Ez a nyár más lesz, mint a többi, valamennyire, csak hát azért elég hosszú lesz, 3hónap... nem sok időnek tűnik, de akkoris... ehhez a 10hónaphoz képest, elég rövididő... 90nap... megnézve 90nap külön, távol egymástol, távol azoktól az emberektől, akiket szeretünk összeszoktunk. Lehet vannak osztályon belül konfliktusok, de legtöbb meg Vajon milyen lesz, mikor nyár urán mindenki bejön, 10.-esek leszünk, mindenki más lesz, vagyis biztos, hogy változnak az emberek... és milyen lesz újra 3hónap után látni őket? Furcsa. az biztos. nagyon furcsa.. de jó érzéssel fog eltölteni legtöbbünket. :))
Évvége... arról csak annyit tudok mondani, írni, nem várom. Igazából most érzem úgy, hogy egyáltalán nem várom. Év elején úgy gondoltam: csak legyek túl ezen az éven.. Azóta nagyon sok dolog változott, jó irányban.. osztállyal kapcsolatban főként. Összeszoktunk. Jobb lett a közösség. Sokkal. :)) Kialakultak barátikörök, és sok ellentét is szövödött időközben.. de semmi sem lehet tökéletesen.
De hát, mindjárt vége az évnek... kár.. de legalább lesz jövőre is ez az osztály, nem akarom szívem szerint, hogy elmenjen bárki is. Így jó az osztály, ahogy van. Lehet a tanárokat kikészítjük, de szerintem azért nem vagyunk annyira elviselhetetlenek.. :D
Boldog azért vagyok, mert ma jónapom volt, és mert jó lesz valamilyen szinten a nyár... új kalandok meg új, ismeretlen dolgok várnak rám... :)
De ha belegondolok, hogy 3hónap a barátaim, barátnőim, jelenlegi osztály nélkül, akkor ez a tény megijeszt, furcsa érzést kelt bennem. Talán elszomorít.
Ez a nyár más lesz, mint a többi, valamennyire, csak hát azért elég hosszú lesz, 3hónap... nem sok időnek tűnik, de akkoris... ehhez a 10hónaphoz képest, elég rövididő... 90nap... megnézve 90nap külön, távol egymástol, távol azoktól az emberektől, akiket szeretünk összeszoktunk. Lehet vannak osztályon belül konfliktusok, de legtöbb meg Vajon milyen lesz, mikor nyár urán mindenki bejön, 10.-esek leszünk, mindenki más lesz, vagyis biztos, hogy változnak az emberek... és milyen lesz újra 3hónap után látni őket? Furcsa. az biztos. nagyon furcsa.. de jó érzéssel fog eltölteni legtöbbünket. :))
Évvége... arról csak annyit tudok mondani, írni, nem várom. Igazából most érzem úgy, hogy egyáltalán nem várom. Év elején úgy gondoltam: csak legyek túl ezen az éven.. Azóta nagyon sok dolog változott, jó irányban.. osztállyal kapcsolatban főként. Összeszoktunk. Jobb lett a közösség. Sokkal. :)) Kialakultak barátikörök, és sok ellentét is szövödött időközben.. de semmi sem lehet tökéletesen.
De hát, mindjárt vége az évnek... kár.. de legalább lesz jövőre is ez az osztály, nem akarom szívem szerint, hogy elmenjen bárki is. Így jó az osztály, ahogy van. Lehet a tanárokat kikészítjük, de szerintem azért nem vagyunk annyira elviselhetetlenek.. :D
2008. április 24., csütörtök
Órai munka
-"Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." Vagy mégis?
Hogyha reálisan gondolkodok, akkor azt mondom, hogy igaz, mert a néma gyerek nem tud beszélni. De tapasztalapból mondom, állítom hogy hamis. Indoloknám azzal a kapcsolattal, ami a gyerek és anya között van. Néha a szülő csak ránéz a gyerekére és tudja mit gondol, mi a baja, éppen mi bántja. Egyszóval, az anyja érti a néma gyerek "szavát", de ha nem tud a gyerek beszéddel kommunikálni az anyjával, akkor az anyja a reakcióiból vagy a testbeszédéből is érti, hogy most éppen mit akar, mit érez.
-"Minek nevezzelek?" Tegezés-magázás, köszönés, megszólítás
Kortól függ, és az emberi kapcsolatoktól. Én például általában mindenkit tegezek, vagyis soha nem szoktam egy 20-30 körüli nőnek vagy pasinak, mint eladó a boltban sziával köszöni, vagy helloval (csak akkor, ha megkér, hogy köszönjek sziával, mert nem annyival idősebb nálam, hogy tegeződjünk, akkor köszönök sziával:D) A szomszédjainkban mindig csókolommal, vagy jó napottal köszönök, meg a tanároknak is, úgy általában mindenkinek. Jó, azért a barátaimnak, a korombelieknek, a nálam 2-3-4 évvel idősebbeknek sziázok.
-A stílus valóban maga az ember?
Ez egy olyan kérdés, amivel kicsit sem értek egyet. A stílus csak egy kis kiegészítő a mi saját egyéniségeinkben, (ami idővel alakul ki...) mint például a hajunk, vagy az arcunk. A stílus egy olyan dolog, amit az ember bármikor akar átformálhat, és magától is változik gyakran a stílusunk, sokszor észre sem vesszük.
Beszélhetünk zenei, öltözködési és beszédi stílusról (stb.), de az összeset maga az ember alkotja, ő szabja meg milyen legyen és ő váltja át másikra, vagy csak átformálja.
-"Tudom, mit akarok mondani, csak nem bírom megfogalmazni." Vagy mégsem tudom?
Én azt mondom mégsem tudom.
Sokszor van, hogy akarok valamit mondani, de nem tudom, hogy tudnám elmondani... ezért sokszor van, hogy nem tudom, mit akarok mondani, csak egyszerűen van róla tudomásom, de nem tudom szavakkal kifejezni, vagy csak nem lehet szavakkal kifejezni.
-Inkább leírom/Inkább elmondom. Mikor melyik a könnyebb?
Embertől függ, de szerintem attól is, hogy ki mennyire tud hazudni, kinek mennyi önbizalma van, kinek mekkor a bőr a pofáján. Mert ha valaki nem tud a másik ember szemébe nézni és úgy mondani meg neki, hogy "igen én tettem. sajnálom megbántam..." vagy "bejössz nekem nagyon..." vagy "nincs egy kisapród vonat jegyre?".
Személy szerint nekem a helyzettől függ, hogy szavakkal vagy betűkkel fejezem ki, mit gondolok, érzek, teszek, tettem. Ha barátságról van szó könnyebb a szemébe néznem és úgy megmondanom, de ha önbizalomról van szó, akkor talán inkább a betűk győznek. :)
Ezért szerintem az ember maga dönti el, hogy neki melyik a jobb... mert néha jobb, ha a rosszhírt szavakban a szemünkbe nézve halljuk, mint hogy olvasva szerzünk róla tudomást. Sokszor jobb betűkben elmondani mit érzünk, de ez nem tisztességes a másikkal szmbe, mert betűkkel úgymond jobban lehet hazudni, hisz ezt a lapot majd olvasni fogja, és nem fogja tudni mi az igazság... ezért jobb, ha szavakban fejezi ki magát, de viszont szavakban sem könnyű, sőt néha sokkal nehezebb.
-"Egy rózsaszál szebben beszél" A nyelv valóban mindig a legtökéletesebb eszköze a kommunikációnak?
Szívem szerint ezzel sem értenék egyet, indokolva az előző (kérdésre) válaszaimmal.
De szerintem nem mindig a nyelv beszéd a legjobb kommunikáció eszköz, mert vannak dologk, amiket jobb nem kimondani, jobb nem mondani, csak mutatni, vagy nem mutatni, egyszerűen nem ki mondani, inkább hallgatni és várni, vagynem várni, de hallgatni... vagy testbeszéd jöhet megint szóba. Néha jobb testbeszéddel elmondani, amit gondolunk, néha jobb szavakkal. Ez is olyan kérdés, amiben nem tudok választani, mert nem lehet...
-"Ezt jobb lett volna elhallgatni" Mikor, mit, kinek, miért nem kell (kellett volna) elmondani?
-"Meg sem merem kérdezni." Miért?
Mert nincs rá erőm, mert nicns rá önbizalmam, mert nem tudom maga rászánni, hogy megkérdezzem, mert nem tudom, mert félek, hogy mi lesz utána, mert félek a következméynétől, mi lesz tovább...
Hogyha reálisan gondolkodok, akkor azt mondom, hogy igaz, mert a néma gyerek nem tud beszélni. De tapasztalapból mondom, állítom hogy hamis. Indoloknám azzal a kapcsolattal, ami a gyerek és anya között van. Néha a szülő csak ránéz a gyerekére és tudja mit gondol, mi a baja, éppen mi bántja. Egyszóval, az anyja érti a néma gyerek "szavát", de ha nem tud a gyerek beszéddel kommunikálni az anyjával, akkor az anyja a reakcióiból vagy a testbeszédéből is érti, hogy most éppen mit akar, mit érez.
-"Minek nevezzelek?" Tegezés-magázás, köszönés, megszólítás
Kortól függ, és az emberi kapcsolatoktól. Én például általában mindenkit tegezek, vagyis soha nem szoktam egy 20-30 körüli nőnek vagy pasinak, mint eladó a boltban sziával köszöni, vagy helloval (csak akkor, ha megkér, hogy köszönjek sziával, mert nem annyival idősebb nálam, hogy tegeződjünk, akkor köszönök sziával:D) A szomszédjainkban mindig csókolommal, vagy jó napottal köszönök, meg a tanároknak is, úgy általában mindenkinek. Jó, azért a barátaimnak, a korombelieknek, a nálam 2-3-4 évvel idősebbeknek sziázok.
-A stílus valóban maga az ember?
Ez egy olyan kérdés, amivel kicsit sem értek egyet. A stílus csak egy kis kiegészítő a mi saját egyéniségeinkben, (ami idővel alakul ki...) mint például a hajunk, vagy az arcunk. A stílus egy olyan dolog, amit az ember bármikor akar átformálhat, és magától is változik gyakran a stílusunk, sokszor észre sem vesszük.
Beszélhetünk zenei, öltözködési és beszédi stílusról (stb.), de az összeset maga az ember alkotja, ő szabja meg milyen legyen és ő váltja át másikra, vagy csak átformálja.
-"Tudom, mit akarok mondani, csak nem bírom megfogalmazni." Vagy mégsem tudom?
Én azt mondom mégsem tudom.
Sokszor van, hogy akarok valamit mondani, de nem tudom, hogy tudnám elmondani... ezért sokszor van, hogy nem tudom, mit akarok mondani, csak egyszerűen van róla tudomásom, de nem tudom szavakkal kifejezni, vagy csak nem lehet szavakkal kifejezni.
-Inkább leírom/Inkább elmondom. Mikor melyik a könnyebb?
Embertől függ, de szerintem attól is, hogy ki mennyire tud hazudni, kinek mennyi önbizalma van, kinek mekkor a bőr a pofáján. Mert ha valaki nem tud a másik ember szemébe nézni és úgy mondani meg neki, hogy "igen én tettem. sajnálom megbántam..." vagy "bejössz nekem nagyon..." vagy "nincs egy kisapród vonat jegyre?".
Személy szerint nekem a helyzettől függ, hogy szavakkal vagy betűkkel fejezem ki, mit gondolok, érzek, teszek, tettem. Ha barátságról van szó könnyebb a szemébe néznem és úgy megmondanom, de ha önbizalomról van szó, akkor talán inkább a betűk győznek. :)
Ezért szerintem az ember maga dönti el, hogy neki melyik a jobb... mert néha jobb, ha a rosszhírt szavakban a szemünkbe nézve halljuk, mint hogy olvasva szerzünk róla tudomást. Sokszor jobb betűkben elmondani mit érzünk, de ez nem tisztességes a másikkal szmbe, mert betűkkel úgymond jobban lehet hazudni, hisz ezt a lapot majd olvasni fogja, és nem fogja tudni mi az igazság... ezért jobb, ha szavakban fejezi ki magát, de viszont szavakban sem könnyű, sőt néha sokkal nehezebb.
-"Egy rózsaszál szebben beszél" A nyelv valóban mindig a legtökéletesebb eszköze a kommunikációnak?
Szívem szerint ezzel sem értenék egyet, indokolva az előző (kérdésre) válaszaimmal.
De szerintem nem mindig a nyelv beszéd a legjobb kommunikáció eszköz, mert vannak dologk, amiket jobb nem kimondani, jobb nem mondani, csak mutatni, vagy nem mutatni, egyszerűen nem ki mondani, inkább hallgatni és várni, vagynem várni, de hallgatni... vagy testbeszéd jöhet megint szóba. Néha jobb testbeszéddel elmondani, amit gondolunk, néha jobb szavakkal. Ez is olyan kérdés, amiben nem tudok választani, mert nem lehet...
-"Ezt jobb lett volna elhallgatni" Mikor, mit, kinek, miért nem kell (kellett volna) elmondani?
-"Meg sem merem kérdezni." Miért?
Mert nincs rá erőm, mert nicns rá önbizalmam, mert nem tudom maga rászánni, hogy megkérdezzem, mert nem tudom, mert félek, hogy mi lesz utána, mert félek a következméynétől, mi lesz tovább...
2008. április 17., csütörtök
Álom, Álmok
Álom:
Talán űgy fogalmaznám meg, az a fogalom, ami éjszaka alvás közben történik velük, álmodunk, és az álmok azok, amiket álmodunk alvás közben. :D
-[Például rohanok a száraz sivatagban, és egyszer csak agy oázisba futok bele, ahol sok krokodil van, és megküzdök velük, aztán futok tovább a sivatagban...]
Bár, az álom szónak nem egy jelentése van. A fenti az az egyik, a másikat meg annak nevezném, álmok, amiket el akarunk érni az életben. Ebben az értelemben, a jelentésük az álmaink: céljaink, vágyaink.
-[Például kiskoromban az volt az álmom, hogy én nagykoromba énekesnő leszek, vagy olyan, hogy az az álmom, hogy egy olyan dolgot találjak fel, amit minden ember hasznosítani tud majd a jövőben, és fontos lesz a hétköznapokban is.]
Én személy szerint hiszek az álom jóslásban. Az abból áll, hogy miután megálmodtuk az álmukat, vannak ilyen speciális álomfejtő könyvek, amiben minden tárgynak meg van a megfelelő értelmezése. Például hogy az álmunkban szerepel egy macska, annak is van jelentése, vagy hogy egy kalap, vagy akár egy toll, de nem csak a tárgy számít, hanem a környezet, péládul leejtem a tollat, vagy elütök egy macskát, vagy felveszek egy kalapot. Bár az sem mindegy hogy fejtünk meg egy álmot... de ebbe nem folyok bele. :)
Szerintem egy ember életében fontos szerepet játszanak az álmok, nem csak a céljaink, hanem a megálmodott álmaink. Az ember emlékszik az álmaira, de nem az összesre, ennek is jelentősége van (a véleményem alapján).
Az álom szükséges az embereknek, hisz mikor alszunk az agyunk "kikapcsol" és ekkor álmodunk. Az álmok lehetnek régi emlékek, filmben, tv-ben látottak alpján készültek. Meglehet az, hogy régi emlékeinket álmodjuk meg, egy kicsit kalandosabban, mint például az akció filmekben. De az álmainkban élhetjük meg azokat a dolgokat, amiket a valóságban soha nem tudnánk megtenni, például repülni.
Talán űgy fogalmaznám meg, az a fogalom, ami éjszaka alvás közben történik velük, álmodunk, és az álmok azok, amiket álmodunk alvás közben. :D
-[Például rohanok a száraz sivatagban, és egyszer csak agy oázisba futok bele, ahol sok krokodil van, és megküzdök velük, aztán futok tovább a sivatagban...]
Bár, az álom szónak nem egy jelentése van. A fenti az az egyik, a másikat meg annak nevezném, álmok, amiket el akarunk érni az életben. Ebben az értelemben, a jelentésük az álmaink: céljaink, vágyaink.
-[Például kiskoromban az volt az álmom, hogy én nagykoromba énekesnő leszek, vagy olyan, hogy az az álmom, hogy egy olyan dolgot találjak fel, amit minden ember hasznosítani tud majd a jövőben, és fontos lesz a hétköznapokban is.]
Én személy szerint hiszek az álom jóslásban. Az abból áll, hogy miután megálmodtuk az álmukat, vannak ilyen speciális álomfejtő könyvek, amiben minden tárgynak meg van a megfelelő értelmezése. Például hogy az álmunkban szerepel egy macska, annak is van jelentése, vagy hogy egy kalap, vagy akár egy toll, de nem csak a tárgy számít, hanem a környezet, péládul leejtem a tollat, vagy elütök egy macskát, vagy felveszek egy kalapot. Bár az sem mindegy hogy fejtünk meg egy álmot... de ebbe nem folyok bele. :)
Szerintem egy ember életében fontos szerepet játszanak az álmok, nem csak a céljaink, hanem a megálmodott álmaink. Az ember emlékszik az álmaira, de nem az összesre, ennek is jelentősége van (a véleményem alapján).
Az álom szükséges az embereknek, hisz mikor alszunk az agyunk "kikapcsol" és ekkor álmodunk. Az álmok lehetnek régi emlékek, filmben, tv-ben látottak alpján készültek. Meglehet az, hogy régi emlékeinket álmodjuk meg, egy kicsit kalandosabban, mint például az akció filmekben. De az álmainkban élhetjük meg azokat a dolgokat, amiket a valóságban soha nem tudnánk megtenni, például repülni.
2008. április 10., csütörtök
Mit gondolok a BKV sztrájkról
Hogy mit gondolok?
Huuuh, ezen el kell gondolkoznom... mert igazából, ez nem egy könnyű téma.
Szóval az első gondolatom az, hogy ennek nem lesz egy hamar vége. A busz vezetők fizetés emelédt akarnak, de a BKV nem enged, és féltik az állásukat, mivel úgy vélekednek, hogy munkahelyük veszélyben van. A buszvezetők nem kérnek nagy fizetés emlést, csak egy kicsit, nem plusz egy havi fizetést kérnek, hanem pont annyit, hogy megéljenek "normálisan" belőle. De szerintem még ez sem elég... mert ha megnézzük, hogy mennyit kapnak, és mennyit kérnek, a különbség csupán pár ezer forint, de belegondolva abba is, hogy mennyi buszvezető van, akkor az havi pár millió forint plusz költség a BKV-nek.
De űgy vélekedek, hogy a sztrájkokkal nem fognak menni sokra. A város lebénul néhány órára... ez a BKV-nek veszteség csak, mert a jegyeket-bérleteket vásárló emberek ezekben az órákban nem vesznek jegyet, és az ellenőrök sem bírságolhatnak meg senkit, hiszen nem járnak a buszok, metrók, villamosok.
Ezek a sztrájkok egyre hosszabbak leszenek. Eleinte csak egy-két busz-, villamosvezető sztrájkolt, de az utolsó BKV sztrájk alkalmából egy busz, egy villamos, egy metró sem ment. Budapest egyszerűen lebénult a tömegközlekedés szempontjából néhány órára... és szerintem lesz ez még rosszabb is. Nem akarok vészmadár lenni, és lehet rosszul hiszem, de szerintem a BKV nem fog engedni, és hát a két "harcban álló fél csatájának", nem csak ők a károsultjai, de még a köznapi emberek is, akik busszal vagy más tömegközlekedési eszközzel mennek az iskolába, vagy a munkahelyükre.
Szerintem ennek az egész "háborúnak" ez még csak az eleje, és nem lesz valami jó vége, ha egy hamar nem jutnak közös hangra. Bár szerintem hallunk még pár BKV sztrájkról a közel jővőben..
Igazából nem értem miért. Nem találom ebben az egészben aFelteszem magamban a kérdést: Azért mert a BKV-nek nincs elég pénze? Ezért emelték meg a jegy és bérlet árakat? És a pénz hiány miatta nem engednek a sofőröknek? Miért?
Nem vagyok felnőtt, hogy megértsem, de úgy gondolom sok felnőtt sem érti, mert nekem úgy látszik, hogy eltakarnak sok információt az emberek elől a sztrájkokkal és azoknak a a kifolyó okából... lehet ez hiányzik, ez az a miért?
Huuuh, ezen el kell gondolkoznom... mert igazából, ez nem egy könnyű téma.
Szóval az első gondolatom az, hogy ennek nem lesz egy hamar vége. A busz vezetők fizetés emelédt akarnak, de a BKV nem enged, és féltik az állásukat, mivel úgy vélekednek, hogy munkahelyük veszélyben van. A buszvezetők nem kérnek nagy fizetés emlést, csak egy kicsit, nem plusz egy havi fizetést kérnek, hanem pont annyit, hogy megéljenek "normálisan" belőle. De szerintem még ez sem elég... mert ha megnézzük, hogy mennyit kapnak, és mennyit kérnek, a különbség csupán pár ezer forint, de belegondolva abba is, hogy mennyi buszvezető van, akkor az havi pár millió forint plusz költség a BKV-nek.
De űgy vélekedek, hogy a sztrájkokkal nem fognak menni sokra. A város lebénul néhány órára... ez a BKV-nek veszteség csak, mert a jegyeket-bérleteket vásárló emberek ezekben az órákban nem vesznek jegyet, és az ellenőrök sem bírságolhatnak meg senkit, hiszen nem járnak a buszok, metrók, villamosok.
Ezek a sztrájkok egyre hosszabbak leszenek. Eleinte csak egy-két busz-, villamosvezető sztrájkolt, de az utolsó BKV sztrájk alkalmából egy busz, egy villamos, egy metró sem ment. Budapest egyszerűen lebénult a tömegközlekedés szempontjából néhány órára... és szerintem lesz ez még rosszabb is. Nem akarok vészmadár lenni, és lehet rosszul hiszem, de szerintem a BKV nem fog engedni, és hát a két "harcban álló fél csatájának", nem csak ők a károsultjai, de még a köznapi emberek is, akik busszal vagy más tömegközlekedési eszközzel mennek az iskolába, vagy a munkahelyükre.
Szerintem ennek az egész "háborúnak" ez még csak az eleje, és nem lesz valami jó vége, ha egy hamar nem jutnak közös hangra. Bár szerintem hallunk még pár BKV sztrájkról a közel jővőben..
Igazából nem értem miért. Nem találom ebben az egészben a
Nem vagyok felnőtt, hogy megértsem, de úgy gondolom sok felnőtt sem érti, mert nekem úgy látszik, hogy eltakarnak sok információt az emberek elől a sztrájkokkal és azoknak a a kifolyó okából... lehet ez hiányzik, ez az a miért?
2008. április 3., csütörtök
egy kis dalszöveg részlet:D
Tehát lásd, azt amit neked szántak
És tedd, azt amit tőled várnak.
De én nem leszek szabad szolga.
A testem megtöröd, a lelkemet soha.
És tedd, azt amit tőled várnak.
De én nem leszek szabad szolga.
A testem megtöröd, a lelkemet soha.
Reklám
Őszintén nem tudok mit írni erről a témáról:)
Vannak reklámok a tv-ben, amik tetszenek, de vannak, amik nagyon irritálnak.
A reklámok közül inkább a látványosabb, humorosabb, külföldi, reklámokat szeretem, amik lekötik a figyelmemet. Nem az olyan, hogy "Vegye meg, és spórolhat 299- forintot...", vagy "A xy mosópor milyen erős, és milyen könnyen bánik el a foltokkal..."
Számomra egy reklámban az a fontos, hogy látszon, hogy igényes munka volt, de a szereplők kisugárzása is fontos:D Mert nem csak a díszités, hanem a szereplők játéka is számít egy reklámban.
De, úgy őszinten nem nézek reklámokat végig, maximum bele-bele nézek a tv-be, mikor reklám megy.
Vannak reklámok a tv-ben, amik tetszenek, de vannak, amik nagyon irritálnak.
A reklámok közül inkább a látványosabb, humorosabb, külföldi, reklámokat szeretem, amik lekötik a figyelmemet. Nem az olyan, hogy "Vegye meg, és spórolhat 299- forintot...", vagy "A xy mosópor milyen erős, és milyen könnyen bánik el a foltokkal..."
Számomra egy reklámban az a fontos, hogy látszon, hogy igényes munka volt, de a szereplők kisugárzása is fontos:D Mert nem csak a díszités, hanem a szereplők játéka is számít egy reklámban.
De, úgy őszinten nem nézek reklámokat végig, maximum bele-bele nézek a tv-be, mikor reklám megy.
2008. február 9., szombat
Az elmúlt félévem
Az elmúlt félévem... nos, hát mondhatjuk úgyis, hogy izgalmasan, néha pár könnyel, de jól telt. Bár voltam nagyon fáradt, és teljesen erő nélkül, betegen, rossz kedvvel, nagyon magam alatt, de volt, mikor túl jól voltam, felpörögve, és nagyon boldogan, mosolyogva, röhögve. :D
Szerintem, mint mindenki más életében voltak egy aránt jó is, meg rossz napjaim is.
A tanulás terén nem mondanám, hogy meg vagyok elégedve az eredményemmel, mert tudom, hogy némelyik tantárgyból lehettem volna jobb is, csak sajnos a lustaság eluralkodik rajtam, meg még más befolyásoló tényezők. De persze volt olyan tantárgy, amiből nem is reméltem volna, hogy ilyen jó lesz. Sajnos ilyenekből kevés volt, de néha a kevés is jó, mint a semmi. :DD
Nekem ez a félév sok új dolgot hozott, ilyen például az új osztályom. Nagyon szeretem, de vannak napok, mikor ki nem állhatok ide járni, se az osztályba, se az iskolába. De szerncsére ilyen napokból elég kevés van. :DD De nem csak az új osztályra, hanem új barátokra, új ismerősökre, új tantárgyakra, új életre és nagy megváltozásra tettem szert.
Leírni, hogy pontosan milyen volt az első félévem nem lehet, mert annyi minden történt velem, hogy a legtöbbre nem mlékszem, de nagyon sok jó. Ennek örülök. :) Majd, ha még eszembe jutt valami az elöző félévről, akkor bővitem ezt a bejegyzést...
Szerintem, mint mindenki más életében voltak egy aránt jó is, meg rossz napjaim is.
A tanulás terén nem mondanám, hogy meg vagyok elégedve az eredményemmel, mert tudom, hogy némelyik tantárgyból lehettem volna jobb is, csak sajnos a lustaság eluralkodik rajtam, meg még más befolyásoló tényezők. De persze volt olyan tantárgy, amiből nem is reméltem volna, hogy ilyen jó lesz. Sajnos ilyenekből kevés volt, de néha a kevés is jó, mint a semmi. :DD
Nekem ez a félév sok új dolgot hozott, ilyen például az új osztályom. Nagyon szeretem, de vannak napok, mikor ki nem állhatok ide járni, se az osztályba, se az iskolába. De szerncsére ilyen napokból elég kevés van. :DD De nem csak az új osztályra, hanem új barátokra, új ismerősökre, új tantárgyakra, új életre és nagy megváltozásra tettem szert.
Leírni, hogy pontosan milyen volt az első félévem nem lehet, mert annyi minden történt velem, hogy a legtöbbre nem mlékszem, de nagyon sok jó. Ennek örülök. :) Majd, ha még eszembe jutt valami az elöző félévről, akkor bővitem ezt a bejegyzést...
2008. február 7., csütörtök
Nézőpont
1. Mit gondolsz magadról?
Hogy mit gondolok? Először is, az erősségeim talán azok, hogy kedves vagyok, megértő, mindenkit meghallgatok, végig hallgatok, és mindent megtennék a barátaimért és a családomért. Még ha éjfélkor, vagy hajnali kettő körül hívna fel a húgom, vagy az egyik barátom, akkor is kimennék érte, bárhol is van, vagy csak elmennék beszélgetni vele, ha szüksége van rá... mert tudom, hogy némelyikük is megtenné ugyanezt értem, és ez számomra nagy megtiszteltetés és ajándék. Még talán annyi a jó bennem, hogy jó ember ismerő vagyok és gyors a felfogásom, új hirtelen helyzetekben. Jó a memoriám, ezt nem tudom leírni, hogy, hogy értem, de sokan mondják, hogy különleges aggyal születtem. : nem hiszek nekik:)
Mi a rossz bennem:
Az, hogy mások szerint nagyon bunkó tudok lenni, ha valakit nem szeretek, nem kedvelek. Nagyon makacsa vagyok, a saját fejem után megyek, még ha nem is kéne. Muindig elkések majdnem mindenhonnan, ez arra utal, hogy nincs időérzékem. A koncertáró képességem néha csődöt mond unalmas órák közben, és akkor neki állok firkálni a kezem, vagy tele rajzolni a füzetem mindenféle baromsággal:D Nem vagyok valami kreatív típus, de van amihez értek ezen a téren. A barátikörömben szeretek a középpontban lenni, de viszont így osztály előtt, vagy új társaság előtt nagyon visszahúzodok, csendes, nem beszédes leszek, mint régen voltam. Zene fanatikus vagyok, nem telne el egy nap amikor nem hallgatnám meg az mp4-en negyedét, vagy egy számot. Nem vagyok elég nyílt mások felé. Nem lehet engem kiismerni normálisan, mert mindig a kedvemtől függöen cselekszem más-más heéyzetekben.
Hogy hogyan kell bánni velem?
Nem kell parancsolgatni, utasítani, hogy csináld, ezt csináld azt. Nem bírom, hogyha valaki uralkodni akar/próbál felettem. Nem kell állandóan szídni, hogy ez így nem jó, nem így kellett volna csinálni, ez így nem ér semmit. Mert ez még jobban rombolja az önbizalmamat, amiből így sincs sok, még ez a baj meggam, hogy mindig magamban keresem a hibákat, és mindig más akarok lenni, mint amilyen vagyok. Sok dologban szeretnék változtatni magamon, az első talán az lenne, hogy megnővelném az önbizalmamat, és nem lennék ilyen gyanakvó minden emberrel szemben, és nem lennék ennyire előítéletes. :)
Hogy milyen szeretnék lenni, azt én sem tudom. Csak nem olyan, mint most vagyok. Vagyis változtatni magamon nem nem akarok, hanem nem tudok. Bár néha nincs kedvem, de máskor szívesen lennék egy másik ember, aki nem olyan, mint amilyen én vagyok.
Mi a különleges bennem?
Szerintem az, hogy minden a hangulatomtól függ. Ezt úgy értem, hogy ha plédául rosszkedvem van, és éppen beszélek a legjobb barátnőimmal, akkor képes vagyok leoltani őket, és nekik esni az első rossz szónál, de ez is attól függ, hogy mitől van rosszkedvem és, hogy mennyire rossz. És még az, hogy nincs belőlem még egy a világon:D:D Ezért vagyok különleges egy szempontból. Másból szerintem nem nagyon.
2. Hogy milyennek láthat a családom? Hmmm...erre szerintem nem tudok választ adni, de megpróbálok. Ezt tőlük kell megkérdezni, mert nem látok a fejükbe, és nem tudom olvasni a gondolataikat. Ha tudnék, akkor sem tudnék pontos válasz adni erre a kérdésre. Ezt csak ők tudják, hogy milyennek látnak.
3. A barátaim sokszor őszinték velem a viselkedésem terén, de sokszor ha kérdezem mi a baj velem, nem mondanak semmit, vagy csak nem akarnak megbántanni. A barátaimnak is meg van egy rólam alkotott vélaményük, ami szerintem jó is meg rossz is. Szerintem a családom is így van velem...
Hogy mit gondolok? Először is, az erősségeim talán azok, hogy kedves vagyok, megértő, mindenkit meghallgatok, végig hallgatok, és mindent megtennék a barátaimért és a családomért. Még ha éjfélkor, vagy hajnali kettő körül hívna fel a húgom, vagy az egyik barátom, akkor is kimennék érte, bárhol is van, vagy csak elmennék beszélgetni vele, ha szüksége van rá... mert tudom, hogy némelyikük is megtenné ugyanezt értem, és ez számomra nagy megtiszteltetés és ajándék. Még talán annyi a jó bennem, hogy jó ember ismerő vagyok és gyors a felfogásom, új hirtelen helyzetekben. Jó a memoriám, ezt nem tudom leírni, hogy, hogy értem, de sokan mondják, hogy különleges aggyal születtem. : nem hiszek nekik:)
Mi a rossz bennem:
Az, hogy mások szerint nagyon bunkó tudok lenni, ha valakit nem szeretek, nem kedvelek. Nagyon makacsa vagyok, a saját fejem után megyek, még ha nem is kéne. Muindig elkések majdnem mindenhonnan, ez arra utal, hogy nincs időérzékem. A koncertáró képességem néha csődöt mond unalmas órák közben, és akkor neki állok firkálni a kezem, vagy tele rajzolni a füzetem mindenféle baromsággal:D Nem vagyok valami kreatív típus, de van amihez értek ezen a téren. A barátikörömben szeretek a középpontban lenni, de viszont így osztály előtt, vagy új társaság előtt nagyon visszahúzodok, csendes, nem beszédes leszek, mint régen voltam. Zene fanatikus vagyok, nem telne el egy nap amikor nem hallgatnám meg az mp4-en negyedét, vagy egy számot. Nem vagyok elég nyílt mások felé. Nem lehet engem kiismerni normálisan, mert mindig a kedvemtől függöen cselekszem más-más heéyzetekben.
Hogy hogyan kell bánni velem?
Nem kell parancsolgatni, utasítani, hogy csináld, ezt csináld azt. Nem bírom, hogyha valaki uralkodni akar/próbál felettem. Nem kell állandóan szídni, hogy ez így nem jó, nem így kellett volna csinálni, ez így nem ér semmit. Mert ez még jobban rombolja az önbizalmamat, amiből így sincs sok, még ez a baj meggam, hogy mindig magamban keresem a hibákat, és mindig más akarok lenni, mint amilyen vagyok. Sok dologban szeretnék változtatni magamon, az első talán az lenne, hogy megnővelném az önbizalmamat, és nem lennék ilyen gyanakvó minden emberrel szemben, és nem lennék ennyire előítéletes. :)
Hogy milyen szeretnék lenni, azt én sem tudom. Csak nem olyan, mint most vagyok. Vagyis változtatni magamon nem nem akarok, hanem nem tudok. Bár néha nincs kedvem, de máskor szívesen lennék egy másik ember, aki nem olyan, mint amilyen én vagyok.
Mi a különleges bennem?
Szerintem az, hogy minden a hangulatomtól függ. Ezt úgy értem, hogy ha plédául rosszkedvem van, és éppen beszélek a legjobb barátnőimmal, akkor képes vagyok leoltani őket, és nekik esni az első rossz szónál, de ez is attól függ, hogy mitől van rosszkedvem és, hogy mennyire rossz. És még az, hogy nincs belőlem még egy a világon:D:D Ezért vagyok különleges egy szempontból. Másból szerintem nem nagyon.
2. Hogy milyennek láthat a családom? Hmmm...erre szerintem nem tudok választ adni, de megpróbálok. Ezt tőlük kell megkérdezni, mert nem látok a fejükbe, és nem tudom olvasni a gondolataikat. Ha tudnék, akkor sem tudnék pontos válasz adni erre a kérdésre. Ezt csak ők tudják, hogy milyennek látnak.
3. A barátaim sokszor őszinték velem a viselkedésem terén, de sokszor ha kérdezem mi a baj velem, nem mondanak semmit, vagy csak nem akarnak megbántanni. A barátaimnak is meg van egy rólam alkotott vélaményük, ami szerintem jó is meg rossz is. Szerintem a családom is így van velem...
2008. január 31., csütörtök
Ráközelítés
1. A Budai Középiskola Budapest XII. kerületében található. Összesen 4 tagiskolából, nevek szerint: Táncsics Mihály Két Tannyelvű Gimnázium, Szigeti György Szakközép, Kossuth Lajos Szakközép és Fényes Elek Szakközép áll.
2. Az osztály két részre van bontva, egyik spanyol nyevi előkészítős csoport, másik meg német. 33 fős, ebből 17 németes, 16 spanyolos (17 spanyolos volt, csak egy lány kiiratkozott). Egy elég vidám hangulatú, hangos, vicces, néha idegesítő és tanárok idegeit szétszedő osztály közöség. Az egyik tanár szerint egy csimpánz osztály vagyunk, mivel az órákon poénkodnak, viccelődnek és hangos vicces megjegyzéseket tesz néhány osztálytársaim. Vannak tanárok, kik nem szeretnek minket, mert az óra végére kiborulnak, hogy mennyire trehány és neveletlen osztály vagyunk, de szertintem többen vannak, akik jó véleménnyel vannak rólunk és, akik szeretnek minket.
3. Fanni. Herczeg Fanni Franciska a teljes neve, és ő is 1993-mas születésű.
Hát igen...mondhatjuk, hogy a csoportból ő legjobb barátnőm. Benne bízok meg a legjobban. Vele, akkor is jó csak úgy mászkálni valamerre az iskolában, ha rosszkedvem van, vagy hogyha jó. Általában mindig vidám, és folyton nevet. Vannak olyan idők persze, hogy legszívesebben megfojtanám, de ez nem komoly, csak poénból, mert vagy beszólt valami gonoszat, vagy csak hülyült. De persze ezeket elnézem neki, mert én is így hülyéskedek vele. Eleinte nagyon rossz véleménnyel voltam róla, mert nem ismertem, de sokan vannak az osztályból így vele, bár nem értem őket, mert hogy nagyon jófej, megértő és kedves, de tud bunkó is lenni néha. :)
2. Az osztály két részre van bontva, egyik spanyol nyevi előkészítős csoport, másik meg német. 33 fős, ebből 17 németes, 16 spanyolos (17 spanyolos volt, csak egy lány kiiratkozott). Egy elég vidám hangulatú, hangos, vicces, néha idegesítő és tanárok idegeit szétszedő osztály közöség. Az egyik tanár szerint egy csimpánz osztály vagyunk, mivel az órákon poénkodnak, viccelődnek és hangos vicces megjegyzéseket tesz néhány osztálytársaim. Vannak tanárok, kik nem szeretnek minket, mert az óra végére kiborulnak, hogy mennyire trehány és neveletlen osztály vagyunk, de szertintem többen vannak, akik jó véleménnyel vannak rólunk és, akik szeretnek minket.
3. Fanni. Herczeg Fanni Franciska a teljes neve, és ő is 1993-mas születésű.
Hát igen...mondhatjuk, hogy a csoportból ő legjobb barátnőm. Benne bízok meg a legjobban. Vele, akkor is jó csak úgy mászkálni valamerre az iskolában, ha rosszkedvem van, vagy hogyha jó. Általában mindig vidám, és folyton nevet. Vannak olyan idők persze, hogy legszívesebben megfojtanám, de ez nem komoly, csak poénból, mert vagy beszólt valami gonoszat, vagy csak hülyült. De persze ezeket elnézem neki, mert én is így hülyéskedek vele. Eleinte nagyon rossz véleménnyel voltam róla, mert nem ismertem, de sokan vannak az osztályból így vele, bár nem értem őket, mert hogy nagyon jófej, megértő és kedves, de tud bunkó is lenni néha. :)
2008. január 24., csütörtök
A barátság
A barátság talán az az egyetlen dolog, amit nem lehet megvenni pénzzel. /én így vélekedem erről./
2008. január 21., hétfő
Bob Marley idézet
Bob Marley, Peter Tosh, "Get Up, Stand Up"
Most people think
Great God will come from the sky
Take away everything
And make everybody feel high
But if you know what life is worth
You would look for yours on earth
And now-a you seen the light
You stand up for your right. (Bob Marley, Peter Tosh, "Get Up, Stand Up")
magyarul annyit tesz:
A legtöbb ember azt gondolja
Az isten az égből fog jönni
Tégy félre mindent, hogy másokat boldoggá tégy
De ha tudod, mit ér az élet
A tieidet keresed a földön
És most látod a fényt
Felállsz, kiállsz a jogaidért
http://hu.wikipedia.org/wiki/Reggae#T.C3.A1rsadalmi_t.C3.A9m.C3.A1k
2008. január 17., csütörtök
Kedvenc versek: kommentem
Nekem igazán szólva kedvenc versem nincsen, de ha választani kéne, akkor Ady Endrétől a Szívek messze egymástólt, és József Attilatól a Füstöt mondanám kedvenceimnek.
Ez a kettő vers, azért tetszik nekem, mert valamivel megragadtak, felkeltették az érdeklődésemet. Van bennük valami, ami számomra figyelemre méltó és, ami szerintem nem átlagos, vagyis az én véleményem az, hogy ez a kettő vers különleges és figyelemre méltó. A tartalmuk szomorú, mégis elgondolkodtató, lehet, hogy ez fogott meg a két versben.
Ez a kettő vers, azért tetszik nekem, mert valamivel megragadtak, felkeltették az érdeklődésemet. Van bennük valami, ami számomra figyelemre méltó és, ami szerintem nem átlagos, vagyis az én véleményem az, hogy ez a kettő vers különleges és figyelemre méltó. A tartalmuk szomorú, mégis elgondolkodtató, lehet, hogy ez fogott meg a két versben.
Kedvenc versek II.
József Atilla - Füst (1930. jan)
FüstKis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Áttetszel rajta, égi hűvösség.
Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.
Elszállok, el, de a lágy remegés
az életért, világot ringat és
áttetszik rajtad, égi hűvösség.
FüstKis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Áttetszel rajta, égi hűvösség.
Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.
Elszállok, el, de a lágy remegés
az életért, világot ringat és
áttetszik rajtad, égi hűvösség.
Kedvenc versek I.
Ady Endre - Szívek messze egymástól (Új versek)
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
2008. január 6., vasárnap
A mániás depresszió
A mániás depressziónak valami oknál fogva több elnevezési is ismert, így a mániás depresszión kívül hívják hivatalosabb formában bipoláris zavarnak (így hívja a DSM IV is) vagy maniáko depresszívának (maniaco depressiva).
A betegség legfőbb tünete szerint a személy hangulata két végállapot között változik, ez a depresszív állapot és a mániás állapot. A depresszív állapotban a beteg a depresszió tüneteit mutatja, míg a mániás állapotában éppen ellenkezően viselkedik, rendkívül aktívan, feldobottan, cselekvően. Magyarországon körülbelül minden századik ember szenved a mániás depresszió enyhébb vagy súlyosabb tüneteitől. A periódusok váltakozása akár hosszabb vagy akár rövidebb időintervallumot is jelenthet, így akár évente vagy akár naponta is váltakozhat a két szélsőséges állapot. A fel nem ismert és kezeletlen mániás depresszió igen súlyos következményekkel járhat. Így például minden tizedik beteg öngyilkosság által hal meg, amelyet nem a legmélyebben depressziós időszakban, hanem a mániás (feldobott) állapot elmúlta után, a depressziós állapot kezdetén követnek el leginkább. A megkísérelt de sikertelen öngyilkosságoknak, tehát öngyilkossági kísérletek a száma pedig még ennél is nagyobb. Ugyanakkor a betegség kezelhető. Erről szól az alábbi írás.
"A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.
Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran - akár évente 3-4-szer - váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül."
Innen szedtem le a bejegyzést: http: http://pszichologia.blog.hu/2006/10/06/p15667
Bővebben a fentiekről: http://depresszio.lap.hu/
vagy http://pszichopatologia.lap.hu/
vagy http://pszichologia.lap.hu/
A betegség legfőbb tünete szerint a személy hangulata két végállapot között változik, ez a depresszív állapot és a mániás állapot. A depresszív állapotban a beteg a depresszió tüneteit mutatja, míg a mániás állapotában éppen ellenkezően viselkedik, rendkívül aktívan, feldobottan, cselekvően. Magyarországon körülbelül minden századik ember szenved a mániás depresszió enyhébb vagy súlyosabb tüneteitől. A periódusok váltakozása akár hosszabb vagy akár rövidebb időintervallumot is jelenthet, így akár évente vagy akár naponta is váltakozhat a két szélsőséges állapot. A fel nem ismert és kezeletlen mániás depresszió igen súlyos következményekkel járhat. Így például minden tizedik beteg öngyilkosság által hal meg, amelyet nem a legmélyebben depressziós időszakban, hanem a mániás (feldobott) állapot elmúlta után, a depressziós állapot kezdetén követnek el leginkább. A megkísérelt de sikertelen öngyilkosságoknak, tehát öngyilkossági kísérletek a száma pedig még ennél is nagyobb. Ugyanakkor a betegség kezelhető. Erről szól az alábbi írás.
"A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.
Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran - akár évente 3-4-szer - váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül."
Innen szedtem le a bejegyzést: http: http://pszichologia.blog.hu/2006/10/06/p15667
Bővebben a fentiekről: http://depresszio.lap.hu/
vagy http://pszichopatologia.lap.hu/
vagy http://pszichologia.lap.hu/
2008. január 3., csütörtök
Függőség
A függőségnek nagyon sok fajtája van.
Beszélhetünk internet, tv, zene, mobil, de akár cigi, drog, kábítószer, kávé vagy tea függőségről is. Vannak, akik megőrülnek, hogy ha egy időkereten belül nem gépezhetnek, vannak, akik nem bírják ki egy kis kábítószer adag nélkül. Az embernek mindig több és több kell, soha nem tud leállni és nem tud betelni, azzal, ami van.
Ahozz, hogy függők legyünk valamitől nem kell sokat tennük, de, hogy leszokjunk káros mániánkról nem csak ígérni kell magunknak, de akarni és tenni is érte. Nagyon sokan lussták, és azt hiszik ez túl nagy feladat, és már az elején is feladják, pedig nem kéne. Igen is van kiút, van remény.
Vegyünk példát, a cigaretta függőséget. Nagyon gyakorni az, hogy csak a társaság miatt kezd el egy 13-15 éves lány vagy fiú cigizni, mert hogy annyira menő. Pedig jobban bele gondolva a cigaretta, nem csak szájrákot okoz, ha nem tüdőzzük le normálisan, de okoz tüdőrákot is, és még nagyon sok rosszal jár eggyütt is, büdös lesz a ruhánk, a kezünk, sárga lesz a fogunk, mindig rossz izű lesz a szánk és még büdös is, de a kezünk és az ujjaink is sárgulnak majd idővel. Nagyon sokan a cigit stresszoldóként "használják", akkor szívják, amikor rosszkedvük van, vagy, amikor éppen túl nagy nyomás van rajtuk, vagy csak úy, mert már hozzá szoktak. De a hozzászokás a legrosszabb, mert már nem, azért szívjuk, hogy enyhítsünk a ránk nehezedett bajokkal járó stresszből, hanem, azért mert megszoktunk, hogy minden áldott reggel, miután fogat mostunk megiszunk egy forró kávét és elszívunk egy cigit.
Nekem édesanyám dohányzik már 17 éves kora óta. Ő már többször letette a cigarettát, de mindig visszaszokott, azzal az indokkal, hogy ő nem bírja ki nélküle, és hogy neki kell, meg hogy szüksége van rá, különben összeesne a stressztől és a cigi és egy jó fekete kávé megnyugtatja és, ilyenkor felszabadul egy kicsit, megnyugszik és tud tisztán gondolkozni. Bár szerintem, ez menne neki cigi és kávé nélkül is, csak nagy akarat erő kell és egy jó nagy firss tiszta levegő. Nekem ennyi is elég, hogy megnyugodjak, és, hogy tisztán gondolkodjak, nem kell ehhez kávé, cigi vagy drog.Nekem nem egy ismerősöm szokott rá 12-14 évesen a cigire, és nme egy próbálta már már ki a kábítószer egyik fajtáját, például a marihuánnát, vagy az extasy tablétát, netán a speed-et, vagy a heroint, de még sorolhatnám...
Sajnos, ha rászokunk valamire, arról nagyon nehezen mondunk le, mert az már majdnem hozzánk nőt, ezzel élünk, így élünk és, mint a saját tulajdon tárgyainkról nehezen teszünk le, úgy a függőségünkről is.
A tinérdzserek nagy többsége internet, mobil és tv függő vagy mániás. A többség, miután haza megy első dolga az, hogy nem megcsinálja a mára feladott házi feladatát, hanme az, hogy bekapcsolja a gépet. És internetezés mellett tanul, de az internet nagyon elveszi az ember figyelmét, és olyankor nme bír másra koncentrálni, csak a monitorra, ha akar, ha nem. Peidg lehetne ellenne tenni, de nekünk jobb ülni és olvasni, vagy csinálni felesleges dolgokat az interneten, mert mi így érezzük jónak, de hát, mint tudjuk ez káros szenvedély, és nemcsak a szemüknek tesz rosszat, de ha netezés közben hangosan hallgatunk zanér, akkor a dobhártyánkat is károsítjuk meg a fülünket, és az agyunkat is romboljuk azzal, hogy napi 4-6, de akár 7-9 órát ülünk a gép előtt. De ez nem csak az internet függőségre vonatkozik, hanem minden káros szenvedélyünkre.
Az egyik nagyon jóbarátom sajnos internet mániás lett már 13 éves korában. Amíg nem volt nála otthon net, nagyon sokat voltunk eggyütt, sokat jártunk a hozzánk közeli parkba, és jóbarátom volt addig, míg el nem kapta őt is a fertőző internet hullám, és őt is elsodorta magával. Azóta csak msn-en keresztül beszélünk és körülbelül egy jó egy éve láttam utoljára, mert soha nem ér rá, mert megy haza gépezni.
Beszélhetünk internet, tv, zene, mobil, de akár cigi, drog, kábítószer, kávé vagy tea függőségről is. Vannak, akik megőrülnek, hogy ha egy időkereten belül nem gépezhetnek, vannak, akik nem bírják ki egy kis kábítószer adag nélkül. Az embernek mindig több és több kell, soha nem tud leállni és nem tud betelni, azzal, ami van.
Ahozz, hogy függők legyünk valamitől nem kell sokat tennük, de, hogy leszokjunk káros mániánkról nem csak ígérni kell magunknak, de akarni és tenni is érte. Nagyon sokan lussták, és azt hiszik ez túl nagy feladat, és már az elején is feladják, pedig nem kéne. Igen is van kiút, van remény.
Vegyünk példát, a cigaretta függőséget. Nagyon gyakorni az, hogy csak a társaság miatt kezd el egy 13-15 éves lány vagy fiú cigizni, mert hogy annyira menő. Pedig jobban bele gondolva a cigaretta, nem csak szájrákot okoz, ha nem tüdőzzük le normálisan, de okoz tüdőrákot is, és még nagyon sok rosszal jár eggyütt is, büdös lesz a ruhánk, a kezünk, sárga lesz a fogunk, mindig rossz izű lesz a szánk és még büdös is, de a kezünk és az ujjaink is sárgulnak majd idővel. Nagyon sokan a cigit stresszoldóként "használják", akkor szívják, amikor rosszkedvük van, vagy, amikor éppen túl nagy nyomás van rajtuk, vagy csak úy, mert már hozzá szoktak. De a hozzászokás a legrosszabb, mert már nem, azért szívjuk, hogy enyhítsünk a ránk nehezedett bajokkal járó stresszből, hanem, azért mert megszoktunk, hogy minden áldott reggel, miután fogat mostunk megiszunk egy forró kávét és elszívunk egy cigit.
Nekem édesanyám dohányzik már 17 éves kora óta. Ő már többször letette a cigarettát, de mindig visszaszokott, azzal az indokkal, hogy ő nem bírja ki nélküle, és hogy neki kell, meg hogy szüksége van rá, különben összeesne a stressztől és a cigi és egy jó fekete kávé megnyugtatja és, ilyenkor felszabadul egy kicsit, megnyugszik és tud tisztán gondolkozni. Bár szerintem, ez menne neki cigi és kávé nélkül is, csak nagy akarat erő kell és egy jó nagy firss tiszta levegő. Nekem ennyi is elég, hogy megnyugodjak, és, hogy tisztán gondolkodjak, nem kell ehhez kávé, cigi vagy drog.Nekem nem egy ismerősöm szokott rá 12-14 évesen a cigire, és nme egy próbálta már már ki a kábítószer egyik fajtáját, például a marihuánnát, vagy az extasy tablétát, netán a speed-et, vagy a heroint, de még sorolhatnám...
Sajnos, ha rászokunk valamire, arról nagyon nehezen mondunk le, mert az már majdnem hozzánk nőt, ezzel élünk, így élünk és, mint a saját tulajdon tárgyainkról nehezen teszünk le, úgy a függőségünkről is.
A tinérdzserek nagy többsége internet, mobil és tv függő vagy mániás. A többség, miután haza megy első dolga az, hogy nem megcsinálja a mára feladott házi feladatát, hanme az, hogy bekapcsolja a gépet. És internetezés mellett tanul, de az internet nagyon elveszi az ember figyelmét, és olyankor nme bír másra koncentrálni, csak a monitorra, ha akar, ha nem. Peidg lehetne ellenne tenni, de nekünk jobb ülni és olvasni, vagy csinálni felesleges dolgokat az interneten, mert mi így érezzük jónak, de hát, mint tudjuk ez káros szenvedély, és nemcsak a szemüknek tesz rosszat, de ha netezés közben hangosan hallgatunk zanér, akkor a dobhártyánkat is károsítjuk meg a fülünket, és az agyunkat is romboljuk azzal, hogy napi 4-6, de akár 7-9 órát ülünk a gép előtt. De ez nem csak az internet függőségre vonatkozik, hanem minden káros szenvedélyünkre.
Az egyik nagyon jóbarátom sajnos internet mániás lett már 13 éves korában. Amíg nem volt nála otthon net, nagyon sokat voltunk eggyütt, sokat jártunk a hozzánk közeli parkba, és jóbarátom volt addig, míg el nem kapta őt is a fertőző internet hullám, és őt is elsodorta magával. Azóta csak msn-en keresztül beszélünk és körülbelül egy jó egy éve láttam utoljára, mert soha nem ér rá, mert megy haza gépezni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
